Nagyon régen írtam. Az a baj, hogy most már egy csomó mindez kéne írni, de annyi mindent, hogy nem is tudom, hol kellene kezdeni...Na jó, kezdjük az elején. Először is mindent megoldottam. Azt, amit azt hittem, nem fog menni. megbeszéltem az illetővel. Először nagyon kínos volt, de legalább sikerült lezárni. Köszönet mindenkinek, aki hisztis kedvemben is kitartott mellettem. Meg aki elviseli azt, ahogy Sári mondja, hogy :"Ivett kicsit gyakran történnek veled ilyen dolgok..." Hát igen, mert mindig pasikba botlik az ember lánya:)

Kedden voltam dolgozni. Iratokat kellett rendeznem, meg ilyenek, de túl gyorsan végeztem, ezért csak 4 órát dolgoztam 9 helyett:( Kellett nekem olyan gyorsan, igaz?:) Amúgy mindenki tök jófej volt, benn voltam a HazayDecker irodájában, és meg voltak elégedve velem. ja! Meg láttam egy csomó híres ember mobilszámát a gépen, mert azt is rendeznem kellett...De nem jegyeztem meg egyet sem, szóval ne is akarja tudni senki tőlem:) Aztán másnap hívtak, hogy tetszett nekik, ahogy dolgoztam, és kéne otthon is adatfeldolgozást csinálnom, de azt már nem vállaltam el. Ja és mehettem volna promócióra, csak hát nem vagyok 21 éves... pedig hétfőn az Anna barátnői annyinak néztekdehát ugyebár nem...

Aztán...szerdán voltam a nagymamáménál Rákoskersztúron, mert megígértem, hogy még a héten kimegyek látogatóba, csak hát nagyon nehezen szánja rá magát az ember, mert busszal majd 2 óra az út...

Közben az Anasztázia zenéjét hallgatom... annyira gyönyörű. Kár, hogy nem tudom, hogy kell ide zenét berakni. Beraknám, hadd hallja mindenki, aki akarja...Meg szeretném nézni a mesét is.

Hazafelé a mamáéktól nem a szokott útvonalon jöttem, gondoltam újítok egy kicsit... És valamerre Kőbánya felé mentem. Eset az eső. Én Esti Kornélt olvastam... Mintha nem is Budapesten lettem volna. Életemben nem jártam arrafelé...csak olvastam, és esett, és minden olyan melankólikus volt, és én már azt sem tudtam hol vagyok, amikor megláttam azt a fiút. azért nem mondom, hogy pasit, mert a pasi már negatív jelző lett(igaz Melcsi?)... felém nézett, én meg elhűlve néztem őt, mert annyira nem illett oda az esőbe. Olyan volt, mint egy olasz vagy spanyol macsó. Legalábbis kinézetre... de a szemében nem az volt. és nem tudtam eldönteni, hogy engem néz, vagy csak felém. Én őt néztem, xde szerintem nem hitte el. Aztán mikor leszállt, akkor már biztos voltam benne, hogy engem néz, mert rámmosolygott... de nem olyan flörtölős mosoly volt. inkább titokzatos, és bizonytalan... talán mint aki azt gondolja, hogy őt nézem???? mint aki nem akarja elhinni, hogy miért pont őt....pedig tényleg nagyon helyes volt... sosem akarom elfelejteni azt a mosolyt. rossz, hogy soha többé nem fogom látni, de akkor sem akarom elfelejteni.

Aztán elmentem sütizni a Mesivel. Annyira jót beszélgettünk, Nem is értem, miért nem beszélünk egy ideje. Mikor eljöttem a Lázárból, először leveleztünk, aztán az sajnos abbamaradt... de úgy tudtunk beszélgetni, mintha nem is szakadt volna meg. Annyira jól éreztem vele magam. Mindent megértett és nem kellett magyarázkodnom, hogy mikor mit érzek, és miért úgy érzem...mert ő is érezte... és én is megértettem amit ő mesélt, mert úgy mesélte, hogy szinte éreztem ,hogy velem is újra megtörténik. aztán sajnos haza kellett jönnöm, mert haza kellett jönnöm. de csütörtökön elmentünk moziba, ami nagyon kellett az esti nagy-mindent megoldó beszélgetés előtt... mert tiszta ideg voltam, és jó volt, hogy ott volt. Annyira fura, hogy az emberek elmennek egymás mellett pusztán szégyenlősségből. Azértm, mert azt gondolják, hogy á biztosan terhére vagyok a másiknak. pedig sokszor ezt mi magyarázzuk be magunknak.Aztán tök vicces volt, hogy mikor este feljöttem msnre, mindenki rámrohant és azt sem tudtam, kinek írjak először:)

Jaj, és még egy csomó minden van, de most mennem kell, mert moziba akarunk menni. Három nap alatt harmadszor:)