Tűztánc

Az jutott eszembe, hogy valami érzékeny búcsút csak illene vennem, hiszen 4 és fél éve kisebb-nagyobb kihagyásokkal itt osztottam meg aprócseprő dolgaimat mindenkivel.Úgyhogy ég veled blogol, megmaradsz emlékeimben. :) 

Mivel nem tudtam megküzdeni a blogol sablonszerkesztőjével, és a bejegyzésszerkesztő sem akarta sokszor azt, amit én akartam, hogy akarjon, átköltözöm máshova. Persze, hogy tanulnom kellene, és nem ezzel foglakoznom most, de ha már rendet raktam a szobámban, rendezni akartam itt is a…

Mivel már nagyon untam az előző sablont, gondoltam, csinálok egy újat. El is szöszöltem vele legalább 3-4 órát, de nem sikerült, szétesett, nem lett jó. Nem értek én a html-hez. Úgyhogy kerestem egy másik instant sablont, de itt meg nem tudm még, hogy kell betenni oldalra linkeket,…

Reggel úgy belejöttem, hogy egész nap folytattam itthon is a pakolászást. Eszméletlen mennyiségű papír halmozódott már fel teljes összevisszaságban, számlák, kivonatok, mindenféle fontos irat, aminek nem kellene kallódnia. Nekiültem, hogy elpakolom, persze elment az egész napom,…

9 órai nyugodt kelés, reggelire közösen rántotta, Kispálos-Kerekes Band-es táncikálás, végrevégre rendrakás, téli cuccok elpakolása, szoknyás hazaút, napsütés...Több 4 napos hétvége kellene :)

Furcsa dolog ez a történelem. Pár éve még biztos voltam benne, hogy én örökké történelmet szeretnék tanulni és történész szeretnék lenni (nagy szerepe volt ebben V. Tanár Úrnak, akihez mindenki tudja, milyen érzések fűztek :P :)), aztán szép lassan felfedeztem, mennyire nem…

Borzalmas ez a folytonos álomkór, ma alig tudtam figyelni az egyik kedvenc beszélgetős vallástudományos órámon, mert végig arra koncentráltam, hogy ne csukódjon le a szemem. És még így is iskerüt többször is egy-egy pillanatra. Úgy szégyellem magam, mikor egyértelmű, hogy a…

Most van az, amikor puff, zene, takaró, kuporodás és jöhet a Reformáció története. Persze megint késő lett, számolatlanul suhantak el az órák érthetetlen módon, de nem baj, mindennek megvan az ideje.

Hát Bécs nem ment annyira jól, mint reméltem. Cserébe megnéztük a Schönbrunnt végre, amire annyi ideje vágytam már, sétáltunk nagyot, ettünk virslit meg haltálat a piacon, sokkolódtam kulturálisan a váltakozó török, angol és német beszédtől (nem tudom, hogy fogom tudni…

Kezdem kicsit megunni a szűnni nem akaró köhögést. Engem is zavar, meg másokat is. Órán, metrón, buszon, mindenhol ferde szemmel néznek rám, és meg is értem. Elsüllyednék szégyenemben... Egyébként holnap megyek Bécsbe animátori munka interjúra. Németül. Jujj. Mostanában…