Hát Bécs nem ment annyira jól, mint reméltem. Cserébe megnéztük a Schönbrunnt végre, amire annyi ideje vágytam már, sétáltunk nagyot, ettünk virslit meg haltálat a piacon, sokkolódtam kulturálisan a váltakozó török, angol és német beszédtől (nem tudom, hogy fogom tudni valaha elkülöníteni és rendesen beszélni az angolt és a németet egymás után, az interjún fordításként német panaszlevelet kellett angolra fordítani) metróztunk hihetetlenül sokat és beszélgettünk is kicsit, amire már régen nem volt példa.
Nagyon nehéz közel maradni egymáshoz, miközben ő éjjel-nappal dolgozik, én meg ugyanennyit tanulok, vagy legalábbis kellene, hogy tanuljak. Persze sajnos a nagy pihenés miatt nem sikerült még vasárnapra sem visszarázódnom, és jól ellustálkodtam az időt, most aztán kapkodom a fejem megint kétségbeesetten, hogy mihez is kezdjek.
Jó lenne annyi új tudást szerezni, amennyit magamtól kényelmesen megrágva szeretnék, azt hiszem, több értelme is lenne. De nincs nyafogás, harcra fel :)
Egészen érdekes középkori gondolatokba botlottam ma bele az egyik órán a szabad akarattal és Isten mindentudásával kapcsolatban, de még meg kell kicsit emésztenem ahhoz, hogy igazán jó gondolatmenet lehessen belőle, ezért ez most csak egy kis kedvcsigázó előzetes.
