"Na, akkor jó kislányhoz méltóan én is letakarítom a cipőmet."
Gondoltam legalábbis.
Aztán ahogy ráhúztam a csizmát a karomra és elkezdtem törölgetni, két dologra jöttem rá.
1. Idén türelmetlen volt a Mikulás, pedig ilyen csizmával virgácsot érdemeltem volna, de már benne volt a csoki.
2. Nem tudom, hogyan járok, vagy álmomban táncolni járok-e, de a csimám sarkára szavam sincs. Várom az ötleteket arra vonatkozóan, mitől kophatott le a gumi alatti fáig egy egyhónapos csizma sarka.
Szóval nagyon gyorsan sarkalltatás jön. Még jó, hogy jött a Mikulás, különben csak dúltam-fúltam volna, hogy mitől ázik be a talpam.
