Megint év vége. Új gondolatok, új remények, új tervek, és persze a visszatekintés, hogy mennyi valósult meg belőle, mivé váltunk az alatt az egy év alatt, ami eltelt.
Hát akkor nézzük, miről is szólt nekem, az én kis saját világképemben ez az egy év.
Egy csodás, szinte tökéletes szilveszter Szlovéniában.
Még mindig őrlődés, hogy kell-e kapcsolat, és ha kell, milyen, ilyen-e, jó-e ez így, de egyikünk sem tud továbblépni, ebben nincs semmi újdonság. Majd talán az idő megoldja.
Pici hugi szalagavatója, költözése, őrlődés és békítés a két fél között.
Várás, hogyan álljak hozzá, milyen legyek vele, átalakuló kapcsolat, de még nem tudjuk, mivé alakul.
Egy hónap (de jó lenne megint) rocky :)
Meseváros Róma.
Sok-sok morgás, szívás, néha öröm az egyetemi tanárok mentalitása és hozzáállása miatt.
TDK
Velemi repcemezők.
Gyakornokság, sok-sok örömmel, bosszúsággal, kihívással, unalommal, félelemmel, bizalommal, dicsérettel, barátkozással, elfogadással, ismerkedéssel, feladattal.
Lassú megértése és elfogadása annak, hogy a barátságok átalakulnak, de attól, hogy lazulnak, még nem lesznek feltétlenül elveszettek.
Izgalmas nyári havas hegymászás, a félelem és fáradtság legyőzése egy olyan valakivel, aki mindig tudta, hogyan kell tartani bennem a lelket.
Végre Velence, Toszkána, remek ételek és borok.
Megvalósult bortúra, bár nem tökéletes még a saját szervezés, de jó hangulat.
Áttanult és dolgozott nyár, eredményes nyelvvizsga.
Még mindig keresés, néha elülve, néha lázasan, éjszakákat átgondolkodva, mi is az élet értelme, miért vagyunk itt és Ki az a Valaki, akit keresek és érzek, de nem értek.
Őrült önfegyelem, és nagyon ritka siker annak elérésében, hogy ne sértődjek meg, ha nem érzem elég fontosnak magam.
Türelem itthon, türelem benn, türelem magammal szemben.
Türelmetlenség itthon, türelmetlenség benn, türelmetlenség magammal szemben.
Elvesztett eszeveszettül éhes tudásszomj. Nem mindig tudom, hiányzik-e.
Zene, zene és még több zene iránti vágy.
Felismerése annak, hogy felnőttem, dolgozni kell, nyáron is, nincs megállás, és hiába akarok visszatolatni és újrakezdeni értékelve a tanulós éveket, nem lehet.
Sok-sok kellemes beszélgetés, sörözés, borozás, filmezés, de még többre vágyás.
Budapest. Minden téren. Újra és újra.
Csalódások és csalódásokozás. Nem tudom, melyik a rosszabb.
Megoldatlan sértettségek, felfújt apróságok, sérült büszkeség.
Facebook-, sorozat- és internetfüggés.
Munkahelyi poénok széles skálája, céges hétvége és céges vacsora életemben először.
Piszok nehéz vizsgaidőszak, de büszkeség.
Önmarcangolás a halogatások és lustálkodások miatt.
Jövőtervezgetés, jobbá lenni vágyás.
Még mindig döntésképtelenség.
És a legfontosabb: hol intenzív, hol szunnyadó, de mindig jelenlevő Várakozás. Nem tudom, mire, nem tudom, kire, de érzem, folyamatosan.
Nem baj, várom. Majd ideér.
Talán jövőre.
