Azt hiszem túlvállaltam magam. Ha csak eszembe jut az ELTE, rámjön a bőghetnék. Nem látom a fényt az alagút végén, mert hétről hétre annyi olvasnivaló van minden tárgyból, amennyi kettőre is elég lenne, a szakdogával nem haladok, és akkor még a hosszabb távú beadandókról nem is beszéltem.
Hiába a sok lista, teljesen elvesztem.
40 perc múlva találtam egy mondatot az olvasmányban, amivel küzdök:
Aggódásaitokat pedig bízzátok rá az Úrra, mert ő az, aki orvosolja azokat.
Ilyen egyszerű lenne?
