Az előző bejegyzés a Sanyiról szólt. Persze, még nyár óta nem is írtam róla. csak gondolkodtam. De azt annál többet. Valahol ott folytatódott, hogy miután nyáron beszéltem vele, és kijelentette, hogy hisztizem meg túldramatizálom, egy ideig nyugi volt. Illetve nem is nyuginak nevezném. nem mondott semmi értelemset, mint kiderült, a marcinak sem, csak szivatott a Marci. De nem is nagyon érdekelt, másra koncentráltam, így sikerült kivernem a fejemből... Aztán egyszercsak újrakezdte. nem is tudom, mikor meg hogyan. Csak egyszerrre hopp, már megint azt vettem észre, hogy egész próbán velem van elfoglalva, rámvigyorog, nekem teszi a szépet, és folyton hozzámér. és nem zavart. helyretettem magamban, hogy nem akar semmit, csak a farka hajtja,és belementem a játékba. Élvezetes játék volt. Ölelésekkel, nyakrapuszival. derékonkapásokkal, "Ivett, kettesben maradtunk" dumával, pólófelhúzással, sőt csókkal. Nagyon élveztem, de közben éreztem, hogy valahol úgy viselkedem, mint egy kis kurva. Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon. Marcival is beszéltem róla. Mindenki azt mondta, nem baj, míg élvezem, és nem sérülök meg benne. Azt is mondták, főleg a Sanyi hibája, de én tudom, hogy csak az elején volt az ő felelőssége, Meg ő amúgy is lerázta magáról, mondván, hogy túl izgatóan viselkedem. És egy idő után tényleg. Én provokáltam ki. Aprósaágokkal. Megjegyzésekkel, mozdulatokkal. Lehettem volna visszafogottabb. De nem akartam. Mert élveztem. Aztán valahol a csók környékén észhez tértem. Ez nem én vagyok, csak az ösztöneim. És lehet, hogy nagyon élvezetes, de hosszú távon értelmetlen. És nyilvánvaló, hogy csak én sérülhetek, mert nálam túl könnyen átalakul az ilyen érzelembe. Sanyit nyilván nem fenyegeti ez a veszély. Szóval döntöttem. Befejezem. Bár voltak olyan gondolataim, hogy mi van, ha nekem ez kell, hogy ilyen kis játékszer legyek, mert úgyis én is csak játszom vele. Meg amúgyis vannak ilyen lányok, mi van, ha én is ilyen vagyok... de szerencsére van egy csomó jófej barátom, akik a rosszallásukkal vagy bezsédükkel vagy nem is tudom mivel, hatottak rám.
Tegnap úgy mentem próbára, hogy na, most nem fogok engedni semmit. És hűvös leszek. Asszem sikerült. Nem provokáltam ki semmit. Mondjuk ő is más volt. Nem a szokásos csak velem foglalkozó. Vagy beszélt vele valaki, vagy magától észhez tért, vagy talált egy lányt, akihez érzelmek is fűzik. Mindenesetre visszafogott volt. Mint régen. Marcival hülyültem. Szétcsikiztem szegényt.:) Na jó, Sayni ráült a hátamra, pontosabban a fenekemre, és megmasszírozta a hátamat. Annyira jó volt. De nem éreztem semmit. Úgy értem nem izgultam fel, meg ilyenek. Csak simán nagyon jó volt. De amúgy minden olyan volt, mint régen, mikor még nem volt se Anna, se Bogi, se Kinga. Barnus megint meg merte fogni a kezemet. .. Régi szép idők. Félek, hogy nem marad így.
