Nincs jó kedvem. De rossz sem. Tegnap este volt egy telefonbeszélgetésem valakivel, akit nagyon sokra tartottam eddig. Most is sokra tartom... de mondott pár olyan dolgot, ami nagyon szíven ütött. És tudom, hogy ő is meglapődött azon, hogy mennyire megváltoztam, mióta nem beszéltünk. Persze nem az én hibám, hogy nem beszéltünk... És nem érdekel, hogy megbántottam. Hogy más az értékrendem, attól még nem lettem rosszabb. Vagy ha meg rosszabb lettem, akkor sem érdekel. Pillanatnyilag teljesen feketének érzem magam. Ha most szerepjátékoznék, biztosan valami fekete démoni nő akarnék lenni. És élvezném, hogy gonosz vagyok.
