Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban élt egy törzs. Vezérük a nagy Feketeszarv fejedelemasszony volt. Messzi földről jöttek csodálni óriási, sötét potrohát és hat gyönyörű lábát. De őt nem érdekelték az idegen kérők, mert csak saját népének hímjeit részesítette kegyeiben. Ugyanis egy jelszava volt: A haza mindenek előtt. Éppen ezért hosszas vándorlás után, egy óriási rengetegben megalapította az őshazát: Hangyóniát. Népe sokáig békességben élt a környező törzsekkel. A föld megfelelő volt az alagútrendszer kialakítására, a vidék pedig nyüzsgött a levéltetvektől, így a kis trónörökösök az óvodában finom tejhez is jutottak. A szorgos nép boldogan élt, mígnem egyszercsak...

Beköszöntött a tavasz. Megjelentek a zöld kisfák, a rengeteg pedig zsongott a növekvő növényektől. Felmelegedtek a járatok, és elfogyott a télire elraktározott élelem. Így Feketeszarv parancsot adott ki: expedícióra kell indulnia a dolgozók egy részének. Nehéz, ismeretlen tájakra kell menetelniük, de visszatértükkör mindannyian megkaják a Bátor Szénfeket rendjelet. A ksi Samu is velük akart menni, de a királynő túl fiatalnak tartotta a feladathoz. Így aztán bánatában egyedül indult útnak apró hősünk. Ment, mendegélt, mígnem egy nagy szürke úthoz ért. Összeszedve minden bátorságát átkelt a forró szürkeségen. Azonban nem várt akadályba ütközött. Egy hatalmas hegy tornyosult előtte, melyben bárhogy próbált ásni, nem sikerült neki. Hát jó-gondolta-egy életem, egy halálom...akkor mászom.

Úgy is tett. A hegy tetején azonban újabb falba ütközött. Már majdnem csalódottan lerogyott, amikor észrevette az apró rést, mely átvezetett a szoroson. Átpréselte magát rajta, és íme, egy tejjel-mézzel folyó kánaánba ért. Minden arany színben csillogott, édes illatok birizgálták csápocskáit, és akkor élelemhegyeket talált, hogyalig bírta őket elcipelni. Mikor rájött, hogy egyedül semmire sem megy, elindult vissza, hogy értesítse a testvéreit. Hazaérve övé lett a kitüntetés, és egy szállítmányozási csapattal térhetett vissza a Kánaánba. Már éppen elkezdte volna a csapat a logisztikai manővereket, mikor kitört a háború.

Az ellenség felülről csapott le rájuk. Esélyük sem volt a menekülésre. Az óriás árnyékok gyorsabban mozogtak, mint ők. Csak egy futár tudott elbújni, és megvinni a hírt a királynőnek, aki hallva helyzet súlyosságát, újabb csapatokat küldött a terület meghódítására. Azonban addigra új utat kellett keresniük. A hegyet elárasztó halálos sütőpor gyilkos biológiai fegyverként végzett az előörs csapataival. A parancsnok látva serege pusztulását, taktikai szünetet rendelt el.

Ezzel a csata aznapra befejeződött. azonban a háború még korántsem dőlt el. A hangyahadtest tábort vert a hegy tövében, és újabb rohamra készült. Többszáz mozgosítható katona vár Feketeszarv egyetlen szavára. Fanatikus rohamra készülnek. Bármikor újra ránktörhetnek. De mi sem vagyunk tétlenek. Nem várjuk őket ölbe tett kézzel. Majd elválik, kivel van az erő...

Röviden az előzőek összefoglalva: folyik a hangya vs. mi háború