Szerettem a mai napot:)Beszélgettem kedves ismerőssel, akivel már régen nem. Bár fagyizni akartam, végül palacsintáztam. Meg énekeltem, duettet:) Annyira szeretek énekelni. És a mögöttünk ülő lány egész nap ezt dúdolta:
Tetszik ez a szám:) nyugis, meg merengős, álmodozós. Bár épp semmi jelentése számomra, azért tetszik:)
Hiányozni fog az osztály. Nem mondom, hogy nem voltak gondok, de egész megszoktam őket. Annyi hülyeséget csináltunk. Kezdődött az egész Iszkaszentgyörggyel. Ahol esőben vízicsatáztnuk, éjjel a fiúkat hívogattuk, aztán persze lebuktunk, de vicces volt az álmos hangjukat hallani, ahogy csodálkoztak, ki béget meg hápog a telefonba...

A sok osztálykirándulás, a közös gitározások, lelkizések. Még mindig alig ismerjük egymást. A bulik, ahol olyan képek készültek utána, hogy a föld alá akartunk süllyedni szégyenünkben... A dogák előtti körömrágások, a szidott tanárok visszasírása, a boldog öröm, ha elmaradt a matek óra, a Lados-féle dolgozatok, a szemtelen beszólások, az ugratások, a mindenkiaztordítjahogylegyenmárcsöndpedigattólnemleszcsönd, az osztálymisék,a telefonálások, a nyár utáni meglepődés, ki mennyit változott, a karácsonyi műsor, a pletykák, hogy ki kivel jár, a pirulások, mikor már az egész osztály tudta, hogy szerelmes vagyok egy bizonyos valakibe, a pletykák a motoros pasimról, a fizikadogák, ahol mindent együtt oldottunk meg, a levelezések, mikor a tanárnő fel akarta olvasni,az ablakon kiüvöltések, amiért elvileg intő járt, az aranyköpések,a komoly tárgyalások az élet nehéz kérdéseiről, a veszekedések, a lógások, a szívatások, a miértülszazablakbakislányom, az agymaramegyazofő, a kifecsegett titkok, az órai nevetések, mikor nem bírtuk abbahagyni...
Akárhogy is nézem, azért hiányozni fogtok. Még ha sokszor az agyamra mentetek is. Vagyis egymás agyára mentünk.
