Jelentem megjöttem.
Egy csodaszép varázslatos helyen jártam, ahol óriási a fagylaltgombóc és még félig nyár van, gyönyörű az ég és minden falon kékek a csempék, és látni a száradó ruhákat, ahogy fújja őket az óceán felől jövő enyhe sós szellő, miközben hallgatjuk a sirályok kiabálását. Minden téren szobrok és millió macskakő, annyi féle ember, hogy azt el sem hiszem...és még mennyit mesélhetnék...az összevissza sikátorok és a kilátók meg kiskocsmák... és a bor meg süti...meg az óceán, ahogy kinyalja alólam a homokot...
és lett bölcsésztáskám :) meg kakasos bögrém :) végre saját bögre :)
De jó volt hazajönni is. Azok a fények egész meghatottak. A Mi fényeink. Szia Budapest.
