Először is nagyon káromkodhatnékom van. És dühös vagyok. Főleg magamra. Mert nem hiszem el, hogyan csinálhattam meg ennyire szarul ezt a félévet.
Mondjuk ha jobban belegondolok, nem tudom, mit vártam. Alig jártam órákra, mindent az utolsó pillanatra halogattam, és hát valljuk meg őszintén, nem lehetek mindig szerencsés, még ha eddig az is voltam :)
Amúgy is úgy kezdtem a félévet, hogy semmi kedvem már egyetemre járni és nincs is értelme az egésznek, szóval tényleg nem kéne csodálkoznom rajta.
Hm, máris van értelme blogot írni, milyen gyors megvilágosodás :) Ez egy naaaaagy hisztis elkeseredett elegem van posztnak indult, és percek alatt rájöttem az írása közben, hogy nincs is értelme a hisztinek.
Úgy kezdtem el a félévet, hogy inkább dolgozni akarok, nincs is kedvem már tanulni, elmúlt a nagy tudásvágy, rosszak az órák, nem köt le és amúgy is kinőttem én már az egyetemesdiből. Minden lehetséges alkalmat megragadtam, hogy ne tanuljak. Tulajdonképpen sikerült egy félévet úgy végigsunnyognom, mint a szél, arabból úgy lettem 5-ös, hogy egy szót nem tudnék elmondani, és a török 5-öst is csak azért kaptam, hogy (idézem a tanárt) "legyen csak rossz a lelkiismeretem". Volt olyan óra, amin egyszer sem voltam benn, és a vizsgaidőszakos "nagy éjjeli tanulások" is főleg facebookozással teltek.
Tehát tulajdonképpen megérdemlem.
Szerencsére azonban múlt héten szombaton visszajött az ihlet, újra okos akarok lenni és sokat szeretnék tudni a világról, újra van kedvem tanulni és elhatároztam már, milyen lesz a következő félévem. Először is elolvasom évközben a kötelező irodalmakat, nem vizsga előtt két nappal mind a 600 oldalt. És most úgy érzem, ez nem csak egy ábránd, és ebben segíteni fog álmaim édenkertje, a Szabó Ervin Könyvtár bölcseleti olvasóterme is :)
Végre igazi egyetemista leszek, aki nem jár egyszerre két egyetemre és nem is dolgozik 8 órában minden nap mellette, aki oda tud figyelni rendesen, és max. azért alszik el az órákon, mert előző este hosszúra nyúlt a sörözés. Aki nem gondolja meg kétszer, hogy együtt ebédel-e a többiekkel órák után, mert nem kell rohannia állandóan valahova, és aki jegyzetel rendesen, hogy ne égjen a bőr a képéről, hogy már megint ő kér valamit. Már alig várom :)
Szóval most akkor lehiggadok, elfogadom, hogy megérdemlem, mert igenis meg kell dolgozni rendesen a jegyekért, és hogy későn jött meg az ihlet és a heuréka. Átvészelem valahogy a maradék két vizsgát, és nem veszítem a lelkesedésemet.
