Szegény blogom. Már egészen elárvult. De most írok:)
Asszem még Nagymarost sem írtam meg. Nem, még nem. Pedig nagyon nagyon jó volt. Ágotával voltunk altáborvezetők párban, kettőnkre jutott 28 gyerek. Annyira aranyosak voltak. Mindegyik 8-11 év körüli. Reggel mentünk le Húgival vonattal a Nyugatiból. Szerencsére egy alak sem szólt be, és épphogy, de elértük a vonatot is. Mikor megjöttek a gyerekek, felírtuk őket egy névsorba, aztán játszottunk. Az eljén nem ment annyira, de hamar belejöttem Ágota szerint. És felfelé a hegyre már egyszerre 5 gyerek akarta fogni a kezemet. Volt egy lány, aki egész nap magázott. Nem is tetszikezett, hanem magázott. Csomószor rászóltam, de nem használt.:) Egyik nap egy 14 körüli lány is csókolommal köszönt...ilyen öreg vagyok?
Aztán délutánfelé odajött egy kisfiú a csoportból. és azt mondja nekem:"Tanító néni, hol van a sapkám?" 
mondtam neki, hogy fogalmam sincs. Még sírt is, hogy nem találja. Aztán mondtuk, hogy nézze meg a táskájában. De ő:"nem, ott biztos nincs!" Aztán persze ott volt:)
Fenn a hegyen mindenféle játék volt, meg énekeltünk, meg szentségimádás volt, meg lehetett gyónni, meg az egyik kislány elsírta magát, mert nem súgták még egyszer a fülébe a súgdosós játéknál a mondatot. Akkor elmentem vele sétálni, és kisült, hogy hiányzik neki az anyukája. Mikor megkérdeztem tőle, hogy hallott-e már Jézusról, és azt felelte nem, még egy rögtönzött előadást is tartottam neki. Nehéz volt úgy mesélni, hogy értse is, de ne legyen nagyon meseszerű... Remélem azért sikerült:)
Aztán mikor elvittek minden gyereket, lementünk kicsit még a templomkertbe énkelni, míg vártunk a vonatra. Hát az is totál kész volt. Vonaton tök tömegnyomor, alig tudunk két lábon állni, elő a gitár, és hadd szóljon:) Persze kívánságműsor volt. Csak nem minden kívánság hallatszott el a gitáros srácig. Az volt ijesztő, mikor jött a kalauz... És nekünk csak odafelé volt jegyünk...huhh, azért megúsztuk:)
Aztán a Nyugatinál a kordon előtt még nagy kör, mindenki jól megnéz, de nem baj, éneklés, taps, nevetés...:) Még majdnem a metrón is, de aztán ott már nem volt hajlandó gitározni a Tomi...
A tánc halad. Csigalépésben. Minden órán egy lépés. kb. De utána mindig jól elvagyunk Ákosékkal. Fuvar először Törökbálintra, aztán hozzánk:) Legutóbb Vörös Oroszlánban voltunk. Annyira szeretm. És csókot ettünk:) Meg megbeszéltük, hogy a pasik hülyék. Főleg egy. Aki vegye tudomásul, hogy mostantól nem fog érdekelni.
Az osztálytánc is halad. A keringőhöz képest villámgyorsasággal. Amúgy nem:) De tetszik. És jó lesz!!!!!!!!! Csak kár, hogy egyszerre van a szalagavató, meg a kóruskoncert:( Így hogy jönnek a Bogiék?
Jaj, nagyon szar napom volt a csütörtöki. Úgy volt, hogy abba kell hagynom a hegedűt. Mert nem érkezett be időben a csekk. És még 25000et kellett volna fizetnünk. És az most nem menne. De a fiúk aranyosak voltak. Azt mondták, összedobják nekem. De szerencsére nem kell. Mert megoldódott. Egy ember kiesett, így én is beleférek a kvótába.(így kell írni?)
Rájöttem, hogy túl sok mindent mondok el túl sok olyan embernek, akinek semmi köze nem lenne hozzá. De tényleg semmi. És így kiadom magam mindenkinek, aztán meg megbánom. De persze akkor már késő. És mindig mindenhol én beszélek Nagyon hülye szokás. Rá kéne ülnöm a számra. Mert persze más meg sosem mondd el semmit. És így nem jó:( Mert... na mindegy, nem jó, és kész.
Annyira jó, hogy mégis hegedülhetek. Nem tudom, mi lenne velem nélküle:)
Na, most vár a reggeli, puszi mindenkinek!
