Jaj, ez olyan rossz érzés. Minden barátnőm depis körülöttem, én meg nem vagyok elég erős pillanatnyilag, hogy lelket öntsek beléjük... Ráadásul kedvem sincs hozzá. Olyan szemétnek érzem magam. Bárcsak tavasz lenne...Meg bárcsak ne lennének hülye pasik. Meg minden... És idegesít, hogy ezer éve beszélni akarok a Mesivel, meg a Melcsivel is, meg a Marcival is és soha nincs rá időm. Nem baj. Tegnap úgyis megkaptam, hogy sokat beszélek, mi lenne ha kicsit csöndben maradnék... Nem tudom, mit fog hozzá szólni az új dobosunk, de én ma próbán meg sem fogok szólalni. És amúgy sem hívtak kirándulni sem.És még én vagyok az ostoba. áááááá. Nem fontos. Hagyjuk. Úgyis én húzom a rövidebbet. mert mindig azt hiszem, hogy ha én szeretek valakikiket, akkor ők is biztos szeretnek engem, meg fontos vagyok nekik, aztán persze mindig bukta. Nem is tudom, minek barátkozom én akárkivel is. Meg azt sem tudom, minek nyavajgok itt most. Igazából tökre örülnöm kéne, mert ma bálba megyek... de...észre sem vették, hogy szarul esett...