Na szóval. Ez a hét...
Kezdődött a magyar próbaérettségivel. Emelt. Ahogy én hallottam, könnyebb volt, mint a közép. Nagyon hamar befejeztem, talán túl hamar. Remélem nem azért, mert nagyon elszúrtam. Aztán mesedélután Mesivel, ehetetelenül borzalamas sütivel (azért megettük), úgyhogy megbeszéltük, hogy legközelebb Tenibe megyünk. Aztán ének koncert.:) Tudtam, hogy a Melcsinek jó hangja van, de hogy ne is látszódjon, hogy fél! Annyira ügyi volt. Én biztos nem lennék ilyen bátor.
Persze Marci hozta a formáját, de hát tőle el is vártuk, hogy jó legyen. Ákos meg úgy izgult szegény előtte, de aztán nagyon jó volt. Nem is hallottam még énekelni. De tetszett. Aztán sajna nem mentünk Tenibe, de majd legközelebb...
Kedden matek, hát én azt hittem borzasztóan nem fog menni, de talán annyira nem is lett szörnyű. Remélem. Úgy érzem, van olyan 80%, de nem akarok előre inni a medve bőrére. Utána levették a gipszemet. Húúúú, hát fura. Tök könnyű lett a kezem. Meg olyan kis gyenge és esetlenül bénácska. De délután végre vettem egy fincsi fürdőt fürdősóval , füstölővel, zenével, egyedül, úgy, hogy senki nem zavart...hmmm:) mennyei.:)
Aztán szerdán töri... Hát, nagyon nehéz volt. Szerintem borzasztóan elszúrtam. Még jó, hogy csak próbaérettségi. Nagyon kéne rá tanulnom. Csak ne lennék olyan lusta. Attól függetlenül tudom magamtól is, hogy tanulnom kellene, szóval ne szóljon senki, mert ideges leszek. Amúgy is olyan hisztis liba vagyok mostanában, és utálom, hogy mindenki irányítani akar. Szóval utána elmentem gyógytornára bejelentkezni meg szolfézsra. Szolfézson tök jókat énekeltünk a végén, Európát, meg Azért vannak a jóbarátok-at...:)
Tegnap voltam Törpivel Titanicon. Nagyon tetszett. Tök érdekes volt. Kaptunk egy beszállókártyát, és mindenki egy utas volt a hajóról. Nagyon sok személyes holmi volt kiállítva, meg történetek, hogy micsoda véltelenek játszottak közre. Persze véletlenek nincsenek, tehát azok nem játszhattak közre... Volt egy jéghegy is, amit meg lehetett fogni, hogy olyan hideg volt a víz, amiben egész éjszaka fáztak az emberek segítségre várva... hát, alig bírtam ott tartani a kezem, mert már fájt, olyan hideg volt...és abban úszni...brrr, belegondolni is rossz...
Aztán este próbáltuk, és hegedültem, meg újra van hangom is... de nem volt jó. Mostanában sosem jók a próbák. Már nem olyan a hangulat, mint régen. Biztos én változtam, de nem tudok mit csinálni. És olyan rossz kedvem van folyton. És nem akarom, hogy lássák, mert akkor megkapom, hogy emos vagyok, ezért idegesítően hülye vagyok.És néha rámjön a minden mindegy, hagyjuk az egészet érzés. És akkor inkább ne szóljon senki sem egy rossz szót se. Olyankor csak egy ölelés segítene,dehát...
Ma meg mennem kellett volna 1/4 9re gyógytornára. Kimentem a buszemgállóba, ott álltam legalább 40 percet, és nem jött buszom. Majd megfagytam, meg már el is késtem volna, úgyhogy hazajöttem. majd délre kaptam új időpontot. Kiváncsi vagyok milyen lesz. Biztos fájni fog:( Nem tudom kinyújtani ugyanis a könyökömet.
És holnap meg moziba akartam menni Mesivel. De nem engednek el. Merthogy elvileg érettségiig sehova. Ha ezt be is tartják... jaj, ne, belegondolni is szörnyű. Beleőrülnék.
Nem lett túl vidám bejegyzés. Ki kéne húznom magam ebből a fekete hangulatból. De nem megy. Vagy ha épp egy kicsit megy is, jön valaki, és visszalök. Csak segíteni akar. De visszalök. :( Lehetne már nyár... És érettségi után...jajj
