Na most van az, hogy elegem van. Abból, hogy nem tudok hegedülni, nem tudok tanulni, és persze a hiszti semmit nem segít a helyzeten. Csak lenne már valami más, és ne vizsgaidőszak...Hihetetlen, hogy kiborulok két ilyen kis szar vizsgán. Na jó, nem, a holnapi koncert rosszabb... És hiába gyakorolok... És nem megy...És mikor úgy érzem, kigyakoroltam, beülök zenekarra és áááááááá....És minek is nyavajgok itt? Inkább megyek tanulni.
És milyen hülyeség ez már, hogy a gyerekek ilyet játszanak. Biztos tökre unják, mert ők nem látják, milyen jól néz ki. Mert mind csak kis pontoként futkározunk összevissza, nem számít, hogy sírunk vagy nevetünk... de vajon fentről hogy nézünk ki? és mi számít egyáltalán?
