Ebben a hosszú hétben aztán minden volt. Az elején szomorkodás és nyűglődés és inkább legyünk már itthon, aztán meg hihetetlenül jó biciklizések és annyira büszke voltam magamra, hogy ment, és nem adtam fel és még izomlázam is alig volt. Életemben nem bicikliztem ennyit egyszerre :) És olyan utak, hogy a szavad eláll és meditálsz tekerés közben, és suhan az aszfalt alattad, és olyan kövek, hogy úgy fogod a kormányt, hogy tudod, hogy az életed függ tőle, miközben fékezni is alig tudsz úgy száguldasz végig a lejtőn.És szalmabáláról a naplemente felfelé ment le... Aztán Fabula Rasa és Babos és sok sok tánc és hülye részeg pasik. És Balcsin a nyugi és az összezavarodás újra.... nem baj, rendben lesz ez. Menni fog. Annyi vágyam és álmom van, addig nem lehet baj, míg azokat igyekszem valóra váltani. :)
