Éppen Parmenidészt meg Buddhát meg Hérakleitoszt kellene olvasnom.
Csak gondoltam gyorsan megírom, hogy tetszik, ahogy az emberek hozzáállnak a sztrájkhoz. Idegenek beszélgetnek, nyitottabbak, segítőkészebbek, együttérzőbbek vagyunk. Összefogunk, szállítjuk egymást, mosolygunk, nevetünk, nem ordibálunk dühösen. Jó érzés:) nem is gondoltam, hogy ilyet is tud Budapest:)
egyébként meg a héten már csak egy vizsgám van, jövő héten 3, aztán asszem befejezem, és az utolsó kettőt nem csinálom meg. semmi kedvem felkészülni rájuk, és esélytelenek is...
de a lényeg az, hogy mosoly van és el vagyok varázsolva picit asszem. És mindjárt Törökország, jeeee:) van már szállás meg repjegy, meg ilyenek :)
ezt meg annyira szeretem:
