Érdekes egy nap volt

Kezdjük ott, hogy ELTE, Kodolányi, ELTE, Kodolányi, majd Kornél...

Aztán meg, hogy felszállt egy néni a 105ösre, és hangosan elkezdte kérdezgetni, hogy "nincs hely? ott sincs?"

aztán megkérdezett egy másik nénit, aki ült:

"Meddig megy? Nem mondja meg? Miért nem válaszol? Pedig ez egy egyszerű kérdés volt. Nahát, nem akarja megmondani..."

Erre egy bácsi odaszólt neki, talán azt, hogy a végállomásig, én csak annyit hallottam, hogy a néni:

"Maga mit szól bele, honnan tudja, hogy meddig megy a hölgy? nem magát kérdeztem, a kocsmában szóljon bele mások dolgába. Így is ideges vagyok, nem magához szóltam. Fáj a lábam meg a derekam, azért kérdeztem, hogy meddig kell kibírnom állva. Örüljön, hogy ülhet, és ne szájaljon itt nekem."

Mindezt úgy, hogy az egész busz hallhatta...

Aztán közölte, hogy ő leszáll, mert nem bír egy légtérben lenni a bácsival...

Egyszóval áradt belőle a szeretet :) Néztünk így egymásra a többi emberrel, és kínunkban nevettünk... 

Aztán sajnos láttam egy balesetet, ahol kinn volt a gyerekmentő is, és annyira szomorú lettem, hogy jaj csak nehogy meghaljon, hogy elkezdtem könnyezni, olyan erősen könyörögtem, hogy ne...aztán eszembe jutott, hogy jófej vagyok, a barátaimat kijelentem, hogy nem szeretem, de egy idegen gyerekért sírok... 

Itthon meg Rékával sikerült azon összevesznünk, hogy szerinte hülyeség jobb oldalra állni a mozgólépcsőn, és minek annyira nyugatosodni, és akinek elmegy a vonata amiatt, hogy nem engedik haladni, az így járt, minek lakik rossz helyen...

A vicc az egészeben az, hogy múlt héten még egyet értett velem, de ma megvilágosodott, hogy mégsem...

Amúgy kaptam szórólapot, hogy jobb oldalon kell állni :)