nem megy...
nem tudom...
bárcsak...
én...?
néha nem tudom, hogyan is kell megbocsátani, újrakezdeni, mikor lehet, hogy megint fájni fog és csalódás lesz
bárcsak okosabb lennék
nekem nem lenne szabad emberekkel érintkeznem
sértődöttségemben, haragomban, mártíromságomban nem figyelek másokra...
tökre rosszul esik, hogy az én facebookos megnyilvánulásaimra sosem reagál senki...
valahogy úgy érzem, senkinek sem vagyok elég fontos...
nem jó érzés...
Azt még nem is meséltem, hogy valamikor nyáron egyik este beszélgetett velem egy hangszóró :)
konkrétan játszottunk azzal a kis oszloppal, ami behúzódik a földbe, ha átmegy rajta az autó, vagyis jobb esetben mielőtt átmegy rajta, autómataként
ráálltunk, és lement úgy is
vagyis Réka ráállt, neki lement
aztán én is, erre megszólalt egy hang, hogy ez most nem jön össze, és további szép estét :)
vicces volt :)
nem jó érzés, mikor 20 évesen az ember állhat neki barátokat keresni, mert a régiek mindig fáradtak, nyűgösek meg mit tudom én még mik ahhoz, hogy találkozzanak, és azt sem tudja, hogy fogjon neki...
hányszor találkoztam én fáradtan meg nyűgösen, bízva, hogy majd velük jobb lesz...
és most egyszerűen nem tudom mit csináljak...
az igazat megvallva a düh és a csalódás és a beletörődés harcol bennem...
olvassatok Coelhot, mert jó :)
én most olvastam tőle nem rég a Bridát
voltak részek benne, amikor nekem kicsit túl sok volt és nem tudtam azonosulni a könyvvel meg a történettel, de mindenképpen érdemes az apró kis gondolatok miatt, amik elültetődnek a fejedben, mert érzed, hogy rólad, neked szólnak, és válaszaid egy fel nem tett kérdésre...
elültetődnek, és csak néha kell rájuk gondolni, hogy növekedjenek...
mint a szakdolgozatötletek
reméljük...
suli, gondolkodás, óraleadásfelvevésátszervezés, meg az a jóleső itt van az ősz és lehet ügyködni érzés :)
csak maradjon meg a lendület, és a tervek meg kerüljenek megvalósításra :)
szép őszt meg sulikezdést mindenkinek :)