Tűztánc

és ma tatatatttaamtatammtatammm

vége a játék első részének, felteszem a kérdésemre a választ :) 

aztán várom mindenkiét :) 

persze már rég el kellett volna indulnom órára, de azt még muszáj gyorsan megírnom, hogy mit álmodtam

családilag biciklizni mentünk, és nagyon nehezen indultunk el, mert mindig otthon maradt valami, és vissza kellett fordulni

és nagyon nagyon iszonyatosan sok cuccunk volt, és fagyizni is akartunk még

aztán elindultunk végre, de megint vissza kellett jönni, és akkor anya meg Réka előrementek, mi meg apuval visszajöttünk azért, ami megint itt maradt, és aztán kocsival mentünk a többiek után

gondoltam is, hogy ez milyen igazságtalan

valamerre Káposztásmegyer felé mentünk, és a kocsit egy elhagyatott udvarban parkoltuk le, ahol volt egy banánfa

aztán meg elmentünk egy tóra evezni, ami összekötésben állt a Garda-tóval

és mi ezt tudtuk, és el akartuk érni a Garda-tavat

csak épp egy részen nagyon koszos volt a víz, több hullát is láttunk benne...

szóval inkább visszafordultunk

többre nem emlékszem...

nem fura?

ja, és kibékülés lesz a törökös lánnyal, megírta levélben :) 

Vajon miért van az, hogy idén szinte minden órán azt súlykolják belénk, hogy mennyire rossz az egész orszégnak a turizmusa, mennyire nincs rendben semmi, mennyire nincs összefogás és mennyire nem lehet senkivel rendesen kommunikálni, és mennyire majd mi fogunk mindent megoldani...

Nem azért, de ők nem csináltak semmit?

Miért csak minket akarnak elkeseríteni? 

nagyon ki tudok akadni azon, amikor valaki olyat mond, hogy unalmas lenne, ha mindenki jobb lenne kicsit...

ezzel az erővel ne is próbálkozzunk, éljünk csak nyugodtan, úgyis szar minden...

grrrr...

pillanatok alatt a plafonon vagyok...

főleg azért, mert tudom, hogy nekem is nagyon sok dologban javulnom kell, és nem csak másokat "megváltoztatnom" 

de valahogy szerintem ez együtt jár, szinte körforgásként

nem kerül olyan sok megerőltetésbe néha kicsit figyelmesnek lenni

szerintem ez az együttélés feltétele

pl ha az itthonlévők annyira figyelmetlenek, hogy nem hoznak kenyeret lustaságból, és ezért 11kor hazaérve hullaéhesen semmi nincs...

na ilyenkor jól esne egy kis figyelmesség  

Érdekes egy nap volt

Kezdjük ott, hogy ELTE, Kodolányi, ELTE, Kodolányi, majd Kornél...

Aztán meg, hogy felszállt egy néni a 105ösre, és hangosan elkezdte kérdezgetni, hogy "nincs hely? ott sincs?"

aztán megkérdezett egy másik nénit, aki ült:

"Meddig megy? Nem mondja meg? Miért nem válaszol? Pedig ez egy egyszerű kérdés volt. Nahát, nem akarja megmondani..."

Erre egy bácsi odaszólt neki, talán azt, hogy a végállomásig, én csak annyit hallottam, hogy a néni:

"Maga mit szól bele, honnan tudja, hogy meddig megy a hölgy? nem magát kérdeztem, a kocsmában szóljon bele mások dolgába. Így is ideges vagyok, nem magához szóltam. Fáj a lábam meg a derekam, azért kérdeztem, hogy meddig kell kibírnom állva. Örüljön, hogy ülhet, és ne szájaljon itt nekem."

Mindezt úgy, hogy az egész busz hallhatta...

Aztán közölte, hogy ő leszáll, mert nem bír egy légtérben lenni a bácsival...

Egyszóval áradt belőle a szeretet :) Néztünk így egymásra a többi emberrel, és kínunkban nevettünk... 

Aztán sajnos láttam egy balesetet, ahol kinn volt a gyerekmentő is, és annyira szomorú lettem, hogy jaj csak nehogy meghaljon, hogy elkezdtem könnyezni, olyan erősen könyörögtem, hogy ne...aztán eszembe jutott, hogy jófej vagyok, a barátaimat kijelentem, hogy nem szeretem, de egy idegen gyerekért sírok... 

Itthon meg Rékával sikerült azon összevesznünk, hogy szerinte hülyeség jobb oldalra állni a mozgólépcsőn, és minek annyira nyugatosodni, és akinek elmegy a vonata amiatt, hogy nem engedik haladni, az így járt, minek lakik rossz helyen...

A vicc az egészeben az, hogy múlt héten még egyet értett velem, de ma megvilágosodott, hogy mégsem...

Amúgy kaptam szórólapot, hogy jobb oldalon kell állni :) 

Olyat fogok játszani, hogy minden hétre felteszek magamnak egy kérdést, ami igazán fontos meg elgondolkodtató. Aztán leírom, mire jutottam. Akinek van kedve, játszon velem bátran :)

Az első kérdés:

Mik azok a dolgok, amikért érdemes élni, amik értelmet adnak az életünknek?

tegnap voltam barlangászni

még valamikor 10 éves koromban voltam itt, a Pálvölgyi barlangba

akkor nem tűnt ennyire félelmetesnek

pici szűk járatok, oldaltfekvésben haladás, hasonkúszás, minden volt

nem éreztem magam kifejezetten jól, mikor beszorul a csípőm két szikla közé, ahol a hasadék lefelé szűkült, ezért fenn kellett volna tartanom magam

de végülis megcsináltam :)

igaz, teli leszek kék zöld foltokkal, de élmény volt:)

és a mai izomláz persze elmaradhatatlan :)

az meg már csak hab volt a tortán, hogy este a Kaltenbergben voltunk vacsorázni, ahol sikerült egyszerre 3 dobókockával hatost dobni, így ingyen ettünk :)

azt meg nem hiszem el, milyenek tudnak lenni az emberek néha

mozgólépcsőn összevissza, mindenki jobb oldalon, ő egyedül csak azért is bal...

 5en ülnek elterpeszkedve a metrón az ülésen

betolakszik a belső ülésre, aztán persze előbb száll le és felébreszt

fellök, hogy ő ülhessen le

az már csak hab a tortán, hogy tegnap sajnos érzékeny is voltam ezekre

kíváncsi vagyok, mit szóltak volna, ha elkezdek velük ordibálni

rég voltam ilyen feszült..

szerencsére az esti jó beszélgetés lenyugtatott :) 

Nagyon furcsa élményben volt részem szerdán

elmentünk a Vörös hadsereg Kórusának koncertjére

én nem tudtam napirendre térni afelett, hogy ezek oroszok és katonák és mit tettek itt, most meg idejönnek

de körülöttem csupa idős néni meg bácsi ült

és ragyogva hallgatták és nosztalgiáztak és énekelték velük és tapsoltak és éljeneztek

mintha a legszebb éveikre emlékeznének vissza

ilyenkor elgondolkodom...

nekünk vajon rosszul tanították a történelmet?

vagy nem értem?