"Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá limonádét."

ez tetszik. kicsit naiv, de tetszik.

elmentem ma végül a Városligetbe. nem tudtunk röpizni, mert lekéstük a regisztrációt, és ez rossz, de az meg jó, hogy egy olyan lánnyal mentem, Noémivel, akivel tök régen voltam együtt, pedig nagyon jófej (és egy utcában lakunk, meg a legjobb barátnőm volt). és ez most így jól jött. röpi helyett fagyiztunk ,meg sétáltunk.

viszont a Kati azt írta, hogy inkább angolozik, minthogy jöjjön. a Vera meg értetlenül hívott vissza, hogy miért kerestem. soha nem veszik fel a telefont. nagyon bírom őket, de ettől a falra tudok mászni.

na mindegy. az élet megy tovább. és este kimegyek röpizni. CSAKAZÉRTIS!!!!!!!!!!!!!!!!!

annyira furcsa, amikor valaki eltűnik az életedből. egy ideig nagyon jóban vagytok, aztán egyszercsak azt veszed észre, hogy sehol nincs. ez természetes? meg kellene keresni? vagy hagyni kell, hogy elmenjen? akkor is, ha minden titkotokat együtt beszéltétek meg? akkor is, ha úgy érezted, hogy a testvéred lehetne, mert annyira ismer?...állítólag minden korszaknak megvannak a maga barátai... furcsa ezen gondolkodni...