Ez igazából az aug. 20.ai bejegyzés, de megijedtem ,hogy nem lett privátos, és mindenki látja, ezért kitöröltem, de most visszaírom... szóval ez korábbi, mint a következő privátos... ez most így érthető? most még igen, de később...
Ma reggel felébredtem fél öt körül. És nem tudtam visszaaludni. Előtte is végig csak félálomban forgolódtam. Na nem baj. Elmentem futni. Úgyis úgy kezdtem a nyarat, hogy minden másnap futni fogok. Persze, hogy nem tartottam be. Ezért nem jön rám egy gatya sem a Famíliában.Csak a 31es.
Viszont azt tudom, miért nem tudtam aludni. Mert gondolkodtam. Nagyon. Olyanon ráadásul, amin tök felesleges. Mert tudom, hogy nem számít. Egy kicsit sem. És mégis gondolkodom rajta.
Na jó, elmesélem, mi történt tegnap. 5 után picivel értem oda a Barnabáshoz. És Sanyi még nem volt sehol. Szegény Barnus szerintem feszélyezve érzi magát, ha kettesben van velem. Merthogy ugye az Anna. Érdekes, Marci nem érez így. Vagy nagyon jó titkolja. De nem hiszem.
Szóval olyan fél 6 körül befutott Sanyi is. Én engedtem be. Aztán egy darabig elvoltunk hárman, és a szokásos pajzánkodásokból mindig oda jutottunk, hogy a Sanyi meg én. Főleg mikor rákezdett az eső, kitaláltuk, hogy nem tudok hazamenni, és aludjak ott. Persze a Sanyival. És ebben még nincs semmi szokatlan, mert ez a szokásos szivatás része. Csak aztán... Mikor kiment a Barna, akkor beszóltam, hogy na kettesben maradtunk, vagy valami hasonlót... erre a Sanyi odajött és megölelte a derekamat. Éppencsakhogy, de megölelte. Mondjuk még ez sem új, mert ilyen is volt már. Csak aztán mikor kinn álltunk az eresz alatt, és én megszólaltam, hogy hideg van, akkor megölelt, hogy majd ő melegít. És ott álltunk, ő hátulról ölelt, mondván, hogy ilyen magas lányt még úgysem melegített. Barnabás is ott volt, a kocsi másik oldalán. Aztán átjött, és megkérdeztem mit kapok, azért, hogy én voltam az okos, és behoztam a szenet az esőről, azt mondta, tőle puszit, a Sanyitól meg amit akarok. Erre rászóltam, hogy ennek nem biztos, hogy a Sanyi is örül, erre a Sanyi:dehogynem. Na jó...
Utána Barnus bement, mi meg kinnmaradtunk, még mindig ölelkezve...Fura volt. Nagyon jó érzés, de kicsit zavarban voltam... Utána bementünk a szobába, hogy megnézzük a júliusi Kakukk koncertfelvételt DVDn. Én leültem a díványra, Sanyi meg állt, és azt mondta, most ő fázik... Mondtam, hogy hát jöjjön oda mellém. Erre odaült, és átkarolta a vállam, én meg szép lassan lejjebb csúsztam, és teljesen odabújtam hozzá... És aztán a másik kezével is átkarolt, és úgy néztük a filmet, hogy most már teljesen az oltalmában voltam, eközben Barna ott ült külön a másik széken. Nem vagyok benne biztos, hogy látta, de elég valószínű...Főleg akkor ijedtem kicsit meg, amikor Banrabás bejött, és ezt kérdezte: "Sanyi, Ivett, szeretnék veletek egy őszinteségi tesztet csináltatni....Felkészültetek? Sanyi?" "Én mindig készen állok..." "Ivett?" "Nem tudom, legyen..." "De nagyon őszintén válaszoljatok!...El fog állni az eső?" Minden kérdés megfordult a fejemben, csak ez nem... Jellemző, hogy milyen paranoiás vagyok...
Ekkor Sanyi már mindkét oldalról átkarolt, én meg mozdulni sem akartam, nehogy elmúljon ez a csudajó. OK, közben gondolkodtam rajta, hogy ez most mire jó? Semmi értelme, de aztán átadtam magam az érzésnek, hogy egy ilyen pasi! És engem ölel! Egy csúnya lányt biztos nem ölelne.Ugye?
Nem tudom, meddig ültünk ott úgy...Megbeszéltük, hogy milyen vékony vállam van, és végig rajta tartotta a kezét... Én meg rétettem az én kezem az övére, és csak fogtam, meg simogattam, és nevettünk a felvételen, meg megjegyezte, hogy jé, itt a manófülem. És egyszer sem szólt be, hogy idétlenül röhögök... És mikor megpuszilt, olyan édesen szúrt a borostája...Úristen, visszagondolok, és még most is mindenem bizsereg...A fülem alatt puszilt meg, a nyakamon. És megállapította, hogy jól végig lehet puszilni a nyakamat. De nem puszilta végig, hanem közölte, hogy magamnak biztos nem tudom. Ezen megint jót nevettünk... És mikor kimentem megnézni, hogy milyen zene szól, azt hittem, ha visszamegyek, akkor vége lesz. De mikor visszaültem mellé, akkor ugyanúgy újra átölelt...Ésésésésés...jaaaj. Ennek az egésznek semmi értelme. De tényleg semmi... Neki sem jelentett semmit, csak szomorú a Kinga miatt(megjegyzem a Kinga a világ egyik legbutább csaja, hogy képes volt elengedni egy ilyen pasit), meg hogy nem talál senkit, és egyszerűen csak hiányzott neki a testiség...Gondolom. Igazából a Sanyival beszéltem a legkevesebbet életemben. De hozzá voltam a legközelebb fizikai értelemben.
Szóval... mert még nincs ám vége. Tegnap este óta kergetik bennem egymást a gondolatok, és nem tudom... Semmit sem tudok.Mikor Barnus bejött és felkapcsolta a villanyt, úgy ugrottunk szét, mint akiket tetten értek. Barnus meg csak nézett ránk... És mosolygott, hogy bocsánat, jó lesz a másik villany is...Aztán megjöttek Gáborék, és akkor már teljesen külön ültünk egymás mellett. Épphogycsak összeértünk. Volt még egy kis arcpaskolás, meg lábraütögetés, de az már a szokásos, jaj a kicsi ájvett stílusban. Ja! Még csak annyi volt, hogy:
Sanyi(a képen az én fejem premierplánban):Megtalálták a második legszebb fejet az együttesben...
Én:Jaj, köszi(mosoly)
Sanyi: Persze még a Gáboré is előtte van.
Én: Nah, kösz, pedig már majdnem kaptál egy puszit...
Sanyi: Na jó, a melled szebb, mint a Gábor feje.
Én(morcos fej)
Sanyi: Mi van, ezért nem kapok? Jó, akkor nem szebb... Ezért sem?
Én: Nem....(két perc múlva)na jó, mégis(puszi)
Sanyi: Az arcomra?
Én: Miért, hova szeretnéd?
Sanyi(mutatja, hogy a szájára)
Nézünk egymásra vagy két percig(költői túlzás)...
Sanyi: (elkapja a fejét) Na jó, mégse................
Utána még megpusziltatta velem a bicepszét... És miután az ajtóban rácsaptam a fenekére, itt az Ivett felkiáltással megint átölelte a derekamat... majd szépen lejjebb ereszekedve rácsapott a fenekemre És még egyszer ő is elkapott az ajtóban, és megpuszilta nyakamat, amikor senki sem látta...És mikor zsepit kért, szórakozásból mondtam neki, hogy ott van a farzsebemben...Erre ő simán kivette volna, de nem engedtem. Viszont visszatenni ő tette vissza...Illetve csak félig, mert elugrottam nevetve-sikítva...Erre Barna:na de fiatalok...
Mi lett volna, ha... mikor mondja, hogy jól végig lehet csókolni a nyakam, azt mondom, hogy csókolja. Attól kb. elolvadok, ha valaki a nyakamat puszilja. Főleg van 2 érzékeny rész...Ami totál betesz nekem...
Vajon miért csinálta? És emlékszik rá? És gondol rá? És nagyon gyorsan el szeretné felejteni, mert butaságnak tartja?Ésésésésésésés...
Na ezért nem aludtam az éjjel.
Aztán úgy köszöntük el, mintha mi sem történt volna...
Lehet, hogy csak álmodtam?
Nem hiszem...
Remélem nem. Nem tudom, miért, de remélem. Nem akarok folytatást, de remélem... Mondjuk ha nem lenne alacsonyabb... Nagyon helyes feje van...
Kész. Befejeztem. És nem lettem semmivel sem okosabb. Mindegy. Majd elmúlik. Ahogy egyszer minden...
De azért a Marcival nem lett volna ilyen jó... Most komolyan...Nem tudom miért, de nem.
Még egy aprócska megjegyzés: nagyon nagyon sürgősen el kellene felejtenem, főleg azok után, hogy tudom, mi volt az Édával...!!!!!!!!!!!!!!!!!!! De nem megy. Annyira jó volt, hogy folyton jó érzésem lesz, ha rágondolok. Olyan jó jóérzésem. És ez tetszik. Ezért rágondolok, pedig hülyeség!!!!!!!!!!!!!!!!IVETT!!!!!!!!!!!!!!!! Térj már észhez!!!!!!!!!nem megy... 
