Rájöttem, hogy sosem leszek igazán elveihez hű feminista. Mert egyszerűen képtelenség kiírtani belőlem, hogy szerelmes vagyok a szerelembe. Egy ilyen zene, és elkezdek könnyezni... És a tánchoz is pasik kellenek. Meg a zenéhez is...Csak ne gondolnának olyan sokat magukról. Meg csak lenne bennük egy csöpp figyelmesség. Meg legalább próbálnának néha úgy csinálni, mintha elismernék, hogy nem ők a világ közepe. És bárcsak kimutatnák az érzéseiket...
De aki így tud énekelni, vagy táncolni, vagy ilyen helyes, mint Diego Luna, annak mindent megbocsátanék. Vagy legalábbis majdnem mindent. De komolyan. Ennyit a feminizmusomról.
