Jajjajj... olyan Titok és A világ legvégén keverék hangulatom van, kis Tű a vénánnal fűszerezve.
Egyszerre álmodozó mosolygós és pörgős harcolós...
Hihetetlen,hogy egy daltól milyen boldog tudok lenni.
És ebben az egyben nem fogsz tudni meggyőzni Kedvesem.
Ákos igenis fantasztikus volt van és lesz.
Tanulni kéne most már mikroökonómiát, mert aztán a zhnál be fog ütni a mennykő...
Meg annyi mindent kéne, hogy folyton csak azon zakatol az agyam, hogy mikor mit.
Kb egy hétre előre órára pontosan ki van számítva minden, aztán persze nem tartom magam hozzá...
És hiányzik a töri.
És el voltam varázsolva a héten.
Talán most újra visszatérek a való világba.
Megvan az szépsége az álmodozásnak is, csak van hátránya is...
Esetleg az ember elvesztheti azokat, akik fontosak, azért, mert ő jobban érzi magát az álmai között...
