Tegnap a jó öreg Szent Margit puffjain ücsörögve érdekes, szokatlan, máskor nem tárgyalt gondolatok hagyták el fejünket. Mármint úgy kimondva. Ugyanis szerintem ez politika-dolog eddig tabutéma volt köztünk. Valahogy mind tudtuk egymásról, hogy jobboldal, nincs ezen mit tárgyalni, akkor meg minek beszéljünk róla. Ez a tézis most sem dőlt meg, a gondolatok mégis elindultak.
Pedig emlékszem, anno 2006ban mennyire más volt a helyzet. Vagyis nem emlékszem, hanem egyik nap megtaláltam az akkori naplómat, és abból kipuskáztam, hogy hogy is volt ez. Mert ugye kibukott az öszödi beszéd, forrongott az ország, az fél Margit forradalmat akart és könnygázszagúan járt be órákra majd onnan újra ki az utcára. Én meg elhatároztam, hogy mivel a gyerekeinken már úgyis hazudni fognak ezekről az eseményekről, majd én szépen leírom őket, hogy megmutathassam nekik. És elkezdtem egyfajta hadinaplót írni a beszédek, a Magyar Nemzet, a suliban elhangzott gondolatok és a saját 16 éves fejem vonalát követve. Teljesen elkapott a forradalmi hangulat. és Vera meg Kata csak hűvösen szemlélték az eseményeket. Én ott akartam lenni (persze nem engedtek), harcolni és tüntetni és benne lenni a tűzfészekben, de csak annyit tehettem, hogy kiérve a kapunkon feltettem a kokárdát. (Otthon nem engedtek volna úgy suliba anyáék, annyira féltettek)
Na, de miért is hoztam fel ezeket a 3 évvel ezelőtti eseményeket? Mert megint egy olyan helyzet van, amit nem tud figyelmen kívül hagyni az sem, aki a legkevésbé sem akar a politikával foglalkozni. Én személy szerint már egyik oldalnak sem tudnék biztos szívvel és lelkiismerettel teljes támogatást nyújtani. Valahogy úgy tűnik, nincsen kiút, nem tud senki megoldást mondani, ami kivezetne innen minket, ezt az országot. A Jobbik nagyon elrontotta ott, hogy akkora botrányt kavart a Gárdával, mert a közvélemény buta, és nem jár utána, mi van/volt emögött. A közvélemény csak azt látja, hogy nem fog a Jobbikra szavazni, mert egyeduralomra törnek, mert botrányhősök, mert szélsőségesek. Hiába van/lenne jó programjuk, megoldásaik, az már nem jut el az emberek agyáig. Más párt meg nem is kínál megoldást, csak azt hajtogatja, miért nem jó az amit a kormány akar. Hozzáteszem hiába tényleg nem jó, attól nem lesz jobb, hogy mindenre NEM, és nem mondunk helyette alternatívát.
És ha hozzáveszem még azt, hogy szóbajött köztünk a cigányság kérdése is, akkor már tényleg egészen földöntúli beszélgetés zajlott :) földöntúli és nem egészen vidámító. vagy inkább nagyon nem. mikor abból jön rá az ember, hogy már nem egészen gyerek, hogy lassacskán őt is érintik a nagyok gondjai, az nem kellemes érzés. mikor azt érzed, hogy már nem tudod figyelmen kívül hagyni és kizárni, ami a TVből folyik, mert Téged is érint, és meghatározó része az életednek, az szintén nem egy vidámparkbeli élményhez hasonló.
És mikor arra jössz rá, hogy ez csak egyre rosszabb lesz...na az az, amire nem szabad rájönni és inkább újra be kell(ene) zárni azt a kis szemet, ami hirtelen ilyen nyitott lett a világra. kellene, de már persze nem tudod. mert nem akarsz olyan lenni, mint nyáj többi tagja, aki csak megy a hülyítés után, és ahogy ennek elkerülésére elkezdesz informálódni, egyre inkább elkeseredsz. És egyszer csak eszedbe jut, hogy egyáltalán nem ragaszkodsz ehhez a szegény tönkretett Magyarországhoz, és inkább leszel metropolita, végülis magyarok mindenhol élnek. Persze az is kérdés, hogy ettől megoldódnak-e a dolgok...
