Bringázás közben tanul pár dolgot az ember. Mondjuk azt, hogy egyik akadály, emelkedő sem olyan nehéz, mint amilyennek messziről tűnik. Mindig megijedek jó előre, hogy jóég, micsoda tekerés lesz, aztán okosan váltva pillanatok alatt a tetején vagyok. Meg azt is, hogy a fent után mindig van lent, de aztán megint jön fent. Mondjuk ebben az esetben a lefelé jobb :)
Ma voltunk Velencei tó körül, egész elfáradtam. Picit sok volt az autó, de már kezdek hozzájuk szokni. Na igen, így kell félelmet legyőzni:)
Ja, és a naptej hasznos dolog (lett volna ma nekem is, akkor nem lennék rák).
