Megírtam a török zh-t, csütörtökön lesz eredmény.Most holnapi vizsga és beadandó a teendő.
Sajnos ez közel sem lett annyira jó, mint a múltkori, sok kis apró nyelvtani bizonytalanságom volt, szóval ennyit a nagy ki tud a legjobban törökül versenyről...
Már előre látom B. és H. elégedett gúnyos mosolyát, amit visszakapok a múltkori mosolyomért, mert bármennyire igyekeztem magamban tartani, biztos meglátszott rajtam, hogy haha, nekem fél ponttal több van :)
Viszont az történt ma, hogy bementem a Lipótba, mert éhes voltam, és elkezdtem válogatni. A lányzó nagyon kedvesen lerohant, hogy mit kérek, én meg mosolyogtam, hpgy váááárjon, nem úgy van az, hát meg kell nézni, mennyi pénz van nálam...Számolom, számolom, hát 120 Ft. Na jó, akkor ebben a szezámmagosban mi van? Virsli. Jó, és mennyibe kerül? 220. Na, ez bukta... Jó, akkor mit kapok 120 Ft-ért? :)
Lány mosolyog, megkérdi a fiút, ő megmondja, hogy két fahéjas kiflit, hát jó, akkor azt kérem. Kimegyek, elkezdek enni, erre jön és a cigánykislány, hogy nagyon szépen kér adjak neki egy kis pénzt, és az Isten áldjon meg meg hasonlók...mondom tudod mit, tessék, neked adom az egyiket.
És csodák csodája, elfogadta, rögtön meg is ette, megmutatta anyukájának, hogy én adtam, mosolygott rám az utca másik feléről, ő ette ott az övét, én meg ettem itt az enyémet. Szóval kiflitársak lettünk.
Aztán jött egy kis totyogós cumizós gumicsizmás kisfiú. Belegyalogolt a tócsába, mert az jó, aztán apukája észrevette, megdicsérte, és beleküldte a másikba is. Majd megmutatta neki, hogy ott is van, ott is van, abba is menj bele, az egyiken kétszer is átküldte, és mindvégig biztatta. Én meg álltam, néztem és kuncogtam magamban.
Néha jófejek az emberek no.
