Tűztánc

Felkeltem 5kor az első ébresztőre :)

Bementem, levizsgáztam, aztán kis be nem tervezett de egészen kellemes kitérő után könyvtárban vagyok.

A nagy és komoly MTA-ban, ahol a könyvek némán néznek a polcokról, és festmények függnek a falom,portrék a nagy magyar történelemből..

És biciklivel jöttem...

Bár ez azt hiszem nem volt annyira jó ötlet, szerintem jó pár autós elkívánt a fészkes ...-be, mire kitaláltam, hogy is jutok oda...mert gyalogosként oké, hogy átmegyek a Lánchídon, de biciklivel már nem annyira egyszerű szabálytalankodni...meg eleve mire lejutottam a rakpartra, majdnem elsodortam egy pár galambot (tiszta öngyilkosok), egy festékes vödröket cipelő munkást, aki azt hiszem be is szólt valamit, egy turistapáros mögött szinte tolnom kellett, a szoknyám felfújta a szél és leszálltam minden bukkanónál, mert nem mertem a táska meg a laptop miatt felugratni..meg hát szoknyában nem is illik annyira :)

És most kinn áll az épület előtt a biciklim, remélem meg is vár engem, nagyon egyedül árválkodik ott szem előtt...

Ja, meg előtte még bookline-ban is voltam, hát az megint egy külön vicc volt, mire lepókoztam meg visszapókoztam a táskám :)

Az mennyire vicces, hogy a Retorika könyvben találtam egy tök jó receptet :)

Mire nem jó a tanulás...

Süllő hagymalekvárral és vörösboros vajmártással...

Egész éhes lettem :)

Amúgy időközben született egy jegy a projektre, amit múlt héten 5 óra csúszással hajnali 5kor sikerült leadnunk. jeles :) ezen kívül a két törökös jegyem is jeles, szóval nagyon jó vagyok :)

Már csak 13 jegyet kell megszereznem, lassan a felénél járok, a kezdő 23-nak..

Na jó, ezt így nem lehet bírni, hogy én itt küszködök ezzel az oszmánnal, mások meg nem elég, hogy jól szórakoznak, még az orrom alá is dörgölik, hogy egyen meg a fene és a kiváncsiság..

Grrrrr....

Tanulni, filmet nézni, netezni, sorozatot keresni, olvasni, bármit...

Csak gondolkodni ne kelljen..

Csak érezni ne kelljen.

Mert csak zavar van és értelmetlenség és még több zavar és kétség...

Vettem ma egy farmert 200 Ft-ért. Csak gondoltam szólok.

Egyébként meg rohangáltam ma, mint pók a falon, voltam három könyvtárban, egyikből kivenni, másikba beiratkozni, harmadikban olvasni, mert minden máshol van meg a vizsgákhoz...

De azt hiszem, jövő héten beköltözöm az MTA könyvtárába, csönd van, csak benn lehet olvasni, mert kölcsönzés csak intézeti tagoknak van, és nagy komolyság...Még arra is kártyát kapsz, hogy hova ülhetsz le...

Aztán meg voltam megint szakmai gyakorlatos interjún, de nem mondok el előre semmit :)

Megvan a török jegyem mindkettő, és az egyik beadandómra azt mondta a tanár, folytassam így a témát, és érdemes esetleg megjelenésben is gondolkodni a későbbiekben :)

Aaaaaaannnyira de annyira jó volt a szerdai török óra a tanárnál, ami valójában egy jó kis dumálós röhögős oltogatós evős ivós búcsúzkodós este volt. Nem is tudom, mikor szórakoztam utoljára ilyen jól :) Meg aztán hazasétálni az éjjeli finom tavaszi, bár inkább már nyári Budapesten...mesés :)

És megnéztük az Ízek, imák, szerelmeket...új kedvenc, ez is rólam szól, talán még jobban, mint a Vicky Cristina Barcelona..

Jövő héten csak öt vizsga :) Haladok vazze :P

Viszont emiatt nem tudok menni se Nagymarosra, se Szegedre a borfesztiválra...szívás...

Megvan egy jegy és a Kodolányin befejeztem a vizsgáimat.

Mondhatnám, hogy örökre, de csúsztatok egyet a következő fél évre, hogy ne kelljen még fizetnem az ELTE-n :)

Vizsgáról jövet vallástudomány órára rohanvást megint vicces dolgok történtek.

Odaállok a székhez, hogy leülök, épp veszem le a táskám, ami hegedűvel a másik vállamon nem volt egyszerű feladat, erre egy nő beslisszol közém és a szék közé és leül.

Hát tátva maradt a szám rendesen :)

után ma kiderült, hogy nem jár a metró... ami leeshetett volna, mert furcsa is volt, hogy ennyi ember mászkál a Lehel téren mint az őrült...a heringesdobozra tömött pótlóbuszról még azt is láttam, ahogy felvonuláshoz méltóembermennyiség stál a Nyugati felé...mozgassuk meg Budapestet nap :)

Szóval a másfél órás órára beértem 60 perc késéssel, és még előbb is befejezte :) 10 percet hallgattam meg az előadásból kereken :)

Aztán a buszon meg volt egy vicces bácsi, aki történelem, művészettörténet és sztárok élete órát tartott a képzeletbeli barátjának. nagyon magyarázott, értelmesen Mátyáról és a németrómai császárságról, az angliai székesegyházak méreteiról, a buddhizmusról, a vízöntő jegyről, Penelopé Cruzról és Cameron Diaról, meg ha jól emlékszem, Chaucesku is felmerült, mert ő is vízöntő volt. Az emberek meg csak morcosan néztek, de azért páran összemosolyogtunk :) Jóarc volt a fazon :)

Este meg elmentem Pál Ferire, de nem engedtek be a Millenárison a Fogadóba, mert megtelt! :) Megértem őket, West balkán után naná hogy vigyáznak...

Ezért aztán fogtam magam, és beültem a Mammutba a Király beszédére. Egyszernézős film volt, de tetszett. Érdekes volt figyelni a karaktereket, hihetőek voltak számomra, nem limonádé abszolút, bár nem is véres dráma. Teljesen életszerű, tanulságos film, bár nem fog a kedvenceim közé tartozni. Azért érdemes megnézni, ne csak a klasszikusok és emlegetetettek  kapjanak esélyt :)

Ajjajjj bajok lesznek még itt, már a második nap 4 óra alvást is kicseleztem, és elaludtam.

Kivételesen nem alkudozva és 5 percért könyörögve magamhoz, hanem ténylegesen.

Azt álmodtam ugyanis, hogy hator csörög az órám, pedig látom, hogy az ébresztésen 6:30 van írva, de a telefon szerint meg csak 6...

Vagyis nem, ezt nem álmodtam, hanem tényleg láttam, és mostanáig sem értem..de mindenesetre megnyugtattam magam, hogy akkor még fél órám van, és majd később kitalálom, hogy lehet ez...aztán legközelebb 8kor sikerült felkelnem.

De esti beadandó pipa, most a mai vizsga jön. :)

Megírtam a török zh-t, csütörtökön lesz eredmény.Most holnapi vizsga és beadandó a teendő.

Sajnos ez közel sem lett annyira jó, mint a múltkori, sok kis apró nyelvtani bizonytalanságom volt, szóval ennyit a nagy ki tud a legjobban törökül versenyről...

Már előre látom B. és H. elégedett gúnyos mosolyát, amit visszakapok a múltkori mosolyomért, mert bármennyire igyekeztem magamban tartani, biztos meglátszott rajtam, hogy haha, nekem fél ponttal több van :)

Viszont az történt ma, hogy bementem a Lipótba, mert éhes voltam, és elkezdtem válogatni. A lányzó nagyon kedvesen lerohant, hogy mit kérek, én meg mosolyogtam, hpgy váááárjon, nem úgy van az, hát meg kell nézni, mennyi pénz van nálam...Számolom, számolom, hát 120 Ft. Na jó, akkor ebben a szezámmagosban mi van? Virsli. Jó, és mennyibe kerül? 220. Na, ez bukta... Jó, akkor mit kapok 120 Ft-ért? :)

Lány mosolyog, megkérdi a fiút, ő megmondja, hogy két fahéjas kiflit, hát jó, akkor azt kérem. Kimegyek, elkezdek enni, erre jön és a cigánykislány, hogy nagyon szépen kér adjak neki egy kis pénzt, és az Isten áldjon meg meg hasonlók...mondom tudod mit, tessék, neked adom az egyiket. 

És csodák csodája, elfogadta, rögtön meg is ette, megmutatta anyukájának, hogy én adtam, mosolygott rám az utca másik feléről, ő ette ott az övét, én meg ettem itt az enyémet. Szóval kiflitársak lettünk.

Aztán jött egy kis totyogós cumizós gumicsizmás kisfiú. Belegyalogolt a tócsába, mert az jó, aztán apukája észrevette, megdicsérte, és beleküldte a másikba is. Majd megmutatta neki, hogy ott is van, ott is van, abba is menj bele, az egyiken kétszer is átküldte, és mindvégig biztatta. Én meg álltam, néztem és kuncogtam magamban.

Néha jófejek az emberek no.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy elindult a vizsgaidőszak.

Ha hivatalosan még nem is teljesen, bár az egyik sulin már igen.

A következő egy hónapban 16 vizsgát illetve beadandót jelent, soooooksooook olvasnivalóval, szinte semmi alvással.

Ennek ma sikeresen neki is kezdtem, 5kor sikerült végezni az egyik beadandóval, amivel éjfélig kellett volna. Remélem elfogadja a tanár...

De fél 10 -kor már frissen és üdén (jó vicc) ébren, hiszen tanulni kell a délutáni török zh-ra is.

Egyelőre nem vagyok morcos, nem látom a fekete hullámokat, és nem akarok megölni senkit, bár tegnap a beadandó írása során többször is majdnem szétvertem szegény kis laptopomat, kaptam többször hisztirohamot és ment el a kedvem az egézs főiskola és egyetem mizériától.

De adok magamnak egy új esélyt, lássuk, mi lesz belőle :)

Uccu neki! 

Gondolatok a Forum Romanumról

Ülök itt a forum fölött egy padon, bár ez inkább már a Palatinus, pálmafák között a napsütésben, miután elszakadtam a csoporttól... más volt a tempónk, másra szántunk több időt, szerintem az utazásra nem kellett volna másfél óra, szerintük a Forum Romanumra nem kell egy óra, jó ez így...

Ülök a padon, és a galambok lassan körémgyűlnek...1..2..3..4..nézzük a legendás olasz galambokat, mekkora macsók...

Eszem a szendvicset, és próbaképp dobok egy apró morzsát..mindig van egy, aki torkosabb, mint a többi, gyorsabban repül rá a falatra, és az ember direkt a másikat akarja etetni...egyikük elugrik a kaja elől, megijed, aztán mire észbekap, hogy butaságot csinált, már késő...

Legendájuknak megfelelnek, nem félnek a lábamtól, hiába mozdítom meg, arrébb sem mennek, szinte súrolnak, miközben róják a köreiket körülöttem...mennyire lehet éhes ez a peckes, ha a kajáért képes ilyen hülyén viselkedni? vajon mi emberek meddig mennénk el?

Aztán eszembe jut, hogy vajon mit szólnának a császárok, ha tudnák, hogy a pápa felszentelte a Colosseumot? egyáltalán, miért kell felszentelni ókori emlékeket? attól még pogány marad, sőt, szerintem nem is jó, hogy pogánytalanítani akarnánk őket...

Rómában több az angol, kínai, arab, mint az olasz, nem is látni ajándékboltban olasz árust, csak kínait meg indiait...

Az arab árusok meg olyanok, mintha újraértelmeznék a dzsihádot, csak most az áruikat terjesztik, beléd nyomulnak, az arcodba, csak mosolyogva rázom a fejem, hogy nem kérek virágot, fényképet, földhöz vágható takonymalacot, sálat, meg semmit sem..

Aztán eszembe jut az is, vajon le lehet-e égni februárban, mert már-már éget a nap, ahogy végigszalad az üde zöld füvön és előbukkan Saturnus temploma mögül, csak hunyorogva tudok nézelődni, hunyorogva figyelem az ezeréves köveket a piacon, gondolkodom, ki lehetett Lívia, akinek itt maradt a háza, és hogy vajon mit érezne, ha látná, hogy mennyien követnek el magánlaksértést...vajon egyszer a mi házaink is múzeumi darabok lesznek, vagy addigra már nem lesz fontos a múlt, csak a jövő?

Idelátszik a Bazilika, fenségesen tündökölve a napfényben..

Lassan elindulok, hogy tovább kóboroljak valahol az időben, de érzem, hogy még egy napot már nem bírnék ennyi rommal és emlékkel...

Trajanus oszlopa még nagy kincs, erre emlékszem a művtöri órákról, izgatottan fényképezem, és remélem nem hagy cserben a gép, ilyenkor estefelé már nem szokott jó fotókat csinálni...egy egész élet ki van faragva azon a hatalmas oszlopon, bele sem fér a képbe...

Fel le sétálok az utcákon és lépcsőkön, betévedek egy Van Gogh kiállításra is, meg egy tetőteraszra, föl a lépcsőn, le a lépcsőn...

Vittorio Emmanuel emlékműve már nem taglóz le, inkább csak magamban mosolygok, de azért tisztelettel elámulva állok előtte, nehogy megsértsem...

Utolsó nap a bóklászásé, meg a pantheoné, de igazából már hiányzik a társaság, hogy valakivel csak sétálhassak a napsütésben...úgy látszik, két napot bírok egyedül...már nincs kedvem beszélgetni a gondolataimmal, nem élem bele annyira magam, elmúlt a varázs, lassan ismerős lesz Róma...

Egyszer, ha visszamegyek, vajon hogy fogok rá nézni?